Svenopus svéd-magyar-svéd óriásszótár v7.0

A svéd nyelvrõl

A svéd nyelv a használat szempontjából a világ mintegy 6 000 nyelve között körülbelül a 90. helyet foglalja el. A svéd nyelv fõ nyelv Svédországban, egyike Finnország két hivatalos nyelvének és az EU hivatalos nyelvének is egyike.

A svéd nyelv germán-nyelv, közeli rokonságban van a dánnal és norvéggal, és eredét tekintve sok közös található meg a német és angol nyelvekkel. A svédek, dánok és norvégek minden nehézség nélkül képesek egymással kommunikálni, jóllehet egymás írásbeliségénk olvasása nehezebb a beszéd megértésénél.

A hosszan elterülõ Svédországban sok nyelvjárás létezik. Egyes dialektusok jelentõsen eltérnek nyelvtanu és nyelvkészletük szempontjából a szokásos nyelvtõl és nem is mindig egyezik meg a standard svéd nyelvvel. Ezeket a nyelvjárásokat egyes vidékek kisebbségei közt beszélik. Az 1900-as évek kezdetétõl a helyi nyelvjárások megfogyatkoztak, ám az utóbbi évtizedekben ezek alapos kutatása és ezek használata ma már támogatott.

A nyelvvel történt legnagyobb változás, amely az utóbbi 30-40 esztendõben ment végbe, a formális svéd nyelvnek a könnyebben olvasható és beszélhetõ felé történt stílus-eltolódás. Rengeteg munkába tellett a nyilvános hivatali nyelvezet bürokrácia-mentessé tétele annak érdekében, hogy azt az állam polgárai számára használhatóvá tegyék. A hatóságok kusza svéd nyelve ellen dolgozik a kormányhivatal több állandó nyelvgondozó alkalmazottja. Svédország ebben egy elöljáró ország. A svéd módszerek több más országban és az EU-asminisztráció területén is elterjedtek a "Fight the fog"-kampány révén.

Fontos nyelv-szociológiai változás történt az 1960-as években az úgy nevezett tegezési-reformmal. Korábban alkalmasabbnak találták az azonos vagy magasabb társadalmi helyzetben levõk megszólítását címük és vezetéknevük alapján. Ám több évtizede már annak, hogy a "te" a használatos megszólítás még a legtöbb formális és hivatalos összefüggésben is.

Néhány jellemzõ nyelvi vonás

A svéd nyelvben a latin ábécének egyik változata használatos. Az å, ä és ö betûjelek sokkal inkább tûnnek szembe, mint amennyire hallhatóak. Az angol more és hot; azonos magánhanzója az å, az ä pedig a care és best magánhangzója és az ö azonosan hangzik, mint a francia bleu és boeuf.

A svéd nyelvtan viszonylag egyszerû. Itt nem található meg a fõnevek kacifántos ragozása, mint amilyen pl. a német nyelvben látható. A német és angol nyelvek nyelvtanára emlékeztet azonban néhány olyan erõs ige ragozása, mint például bryta-bröt-brutit, finna-fann-funnit, break-broke-broken vagy brechen-brach-gebrochen. A gyenge igék ragozását könnyebb megtanulni, mivel határozott szabályokat követnek.

Két nyelvtani nem létezik (neutrum: ett hus, utrum: en bil). Egy minden helyzetben tartható magyarázat megtalálása annak, hogy egy fõnév miért utrum vagy neutrum, teljességgel megbízhatatlan eljárás, ezért egyedüli mód az lesz, hogy a szót a nemével együtt tanuljuk meg.

Északi sajátosság a hátravetett határozott névelõ: man-mannen, "the man", hus-huset, "the house", hundar-hundarna, "the dogs". A svéd nyelvben is lehet kettõs határozott alakja: det lilla huset, "the little house".

A svéd nyelv gazdag olyan elöljáró szavakban, mint "i", "på" és "efter". A helyes prepozíciók megválasztása a svéd nyelv legnehezebb része.

A svéd nyelv szóképzés-rendszere az összetétel gazdag lehetõségei révén hosszú és otromba szavakat teremt, amelyek egész mondatokat vagy kifejezéseket helyettesíthetnek, mint pl. ståndpunktstagande, känsloidentifikation. A svéd líra nagy része egyedi összetételekkel építkezik. És semmilyen fordítás nem képes visszaadni az ilyen mindennapos svéd modort, mint solvarma smultron med kylskåpskall fil.

Hasznos tudnivalók és linkek a svéd nyelv vonatkozásában még innen...

Om det svenska språket

Det svenska språket placerar sig storleksmässigt ungefär på 90:e plats bland världens uppskattningsvis 6 000 språk. Svenskan är huvudspråk i Sverige, ett av Finlands två officiella språk och ett av de officiella språken i EU.

Svenskan är ett germanskt språk, nära besläktat med danskan och norskan, och har till sitt ursprung mycket gemensamt med tyskan och engelskan. Svenskar, danskar och norrmän kan kommunicera med varandra utan några större svårigheter, dock ska det sägas, att läsförståelsen är större än talförståelsen.

I Sveriges avlånga land finns det många dialekter. Vissa dialekter kan skilja sig väsentligt från standardspråket i fråga om grammatik och ordförråd och är inte alltid ömsesidigt begripliga med standardsvenskan. Dessa dialekter talas av minoriteter på landsbygden. De lokala dialekterna varit på tillbakagång sedan början av 1900-talet, men på de senaste årtiondena har de blivit välutforskade och användningen av dem idag uppmuntras.

Den största förändringen som skett med språket på senare 30-40 åren är en allmän stilförskjutning av den formella svenskan mot det mer lättlästa och talspråkliga. Mycket arbete har lagts ner på att avbyråkratisera den offentliga förvaltningens språk i syftet att göra det tillgängligt för medborgarna. Myndigheternas krångelsvenska motarbetas av flera fast anställda språkvårdare i regeringskansliet. Sverige är här ett föregångsland. De svenska metoderna har spritt sig till flera andra länder och till EU-administrationen med kampanjer som "Fight the fog".

En viktig språksocial förändring skedde på 1960-talet med den så kallade du-reformen. Tidigare hade det ansetts vara lämpligast att tilltala personer av samma eller högre social status med titel och efternamn. Men sen flera årtionden tillbaka är"du" det brukliga tilltalet även i de flesta formella och officiella sammanhang.

Några karakteristiska lingvistiska drag

I det svenska språket används en variant av det latinska alfabetet. Mer i ögonen än i öronen faller bokstavstecknen å, ä och ö. Å står för samma vokal som i engelskans more och hot, ä motsvaras av vokalerna i care och best och ö står för samma ljud som i franskans bleu och boeuf.

Den svenska grammatiken är relativt enkel. Här återfinns inte de krångliga böjningarna av substantivet, som man kan se i t ex tyskan. Något som påminner om det tyska och engelska grammatiken, är böjningen av starka verb, till exempel bryta-bröt-brutit, finna-fann-funnit, break-broke-broken eller brechen-brach-gebrochen. Böjningarna av de svaga orden är lätta att lära sig då de följer bestämda regler.

Det finns två grammatiska genus (neutrum: ett hus, utrum: en bil). Att hitta en, i alla lägen hållbar förklaring till, varför ett substantiv är utrum eller neutrum, är en alltför opålitlig metod, därför blir det enda sättet att läsa sig genuset tillsammans med ordet.

Ett nordiskt särdrag är den efterställda bestämda artikeln: man-mannen "the man", hus-huset "the house",hundar-hundarna "the dogs". Svenskan kan också ha dubbel bestämd form: det lilla huset "the little house".

Svenskan är rik på prepositioner som "i", "på" och "efter". Att välja rätt preposition hör till det allra svåraste i svenskan.

Det svenska ordbildningssystemet med sina rika möjligheter till sammansättning skapar långa och otympliga ord som kan ersätta hela satser eller fraser, som t.ex. ord somståndpunktstagande, känsloidentifikation. Stora delar av den svenska lyriken bärs upp av unika sammansättningar. Och ingen översättning torde riktigt återge tonen i något så vardagligt svenskt som solvarma smultron med kylskåpskall fil.

Läs mera om det svenska språket här...

websas.hu